Sorozatunk keretében neves ELTE-s diplomások válaszolnak az ELTE Alumni Központ kérdéseire, majd adják tovább a stafétát egy következő jeles alumnusnak. A stafétát ezúttal Topál József (TTK '89) biológus, etológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet Pszichobiológiai Kutatócsoportjának vezetője, az ELTE TTK Etológiai Tanszékének tudományos főtanácsadója kapta. 2024-ben Magyar Érdemrend tisztikereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült.
Gyerekként mi volt az első, szakmájához illő ténykedése pl. elvégzett kísérlete/megírt novellája/… stb.?
Amióta az eszemet tudom, rendkívül érdekeltek az állatok, mit miért csinálnak, mi mozgatja őket, hogyan gondolkodnak. Egészen kicsi gyerekként sokszor töltöttem az időt azzal, hogy megfigyeltem a kertünkben nagy számban élő bodobácsokat, az áldozatra leső pókokat vagy a hangyák állandó szorgoskodását. Sőt nemegyszer valóságos bogár-párviadalokat rendeztem: egy nagyobb befőttes üveget használtam arra, hogy benne különböző bogarakat eresszek egymásnak, s lestem hogyan „birkóznak” miközben próbálnak szabadulni szorult helyzetükből. Persze felnőtt szemmel nézve az efféle „bogárkínzás” nem szép dolog, de ezt 4-5 éves gyerekként nem éreztem kegyetlenkedésnek, így végeztem a magam módján első megfigyeléses vizsgálataimat.
Mi inspirálja Önt munkája során?
Szeretek rácsodálkozni a világra, kérdéseket feltenni akár olyan jelenségekkel kapcsolatban is, amelyek sokak számára teljesen hétköznapiak. Keresem az összefüggéseket, kutatóként azzal ámítom magamat, hogy másoknál jobban sikerül a dolgok mélyére látni. Röviden szólva, munkám legfőbb hajtóereje a kíváncsiság, a megismerés vágya.
Mi jelenti Ön számára a kikapcsolódást?
Egyrészt mivel gyógyíthatatlanul szerelmes vagyok a természetbe, számomra minden olyan tevékenység, amelyet a természettel közvetlen kapcsolatba kerülve végezhetek – legyen az kertészkedés vagy kirándulás, túrázás – igazi kikapcsolódást jelent. De ugyancsak teljesen ki tud kapcsolni az olvasás is, egy jó regény képes teljesen „beszippantani”, kizökkent a valóságból és szinte részévé válok a történetnek.
Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei?
Ha valamilyen kutatással kapcsolatos probléma, kérdés foglalkoztat, akkor sokszor előfordul hogy leülök és rászánom az időt hogy szisztematikusan átgondoljam. Ezt szükségesnek tartom, mert megalapozza annak a lehetőségét hogy igazán jó ötletek szülessenek meg a fejemben. De ez nem ilyenkor történik, hanem sokszor jóval később, amikor valamilyen monoton, odafigyelést nem igénylő fizikai tevékenységet végzek (pl. kapálok a kertben) vagy egy kád meleg vízben relaxálok, miközben a gondolataim kontrollálatlanul szabadjára vannak engedve.
Mi az az egyetlen tárgy, amit égő munkahelyéről kimentene?
Ha csak egyetlen tárgyat menthetnék ki, akkor az a laptopom lenne, hiszen abban van az elmúlt húsz év munkájának minden lényeges adata, dokumentuma, publikációja. Bár természetesen 4-6 havonta készítek biztonsági mentést, így majdnem mindent lehet rekonstruálni, de az utolsó mentés óta eltelt idő adatvesztése azért komoly érvágás lenne.
Mikor döntötte el, hogy az ELTE-re jelentkezik?
Mivel kisiskolás korom óta etológus szerettem volna lenni, és akkoriban etológiát csak az ELTE biológus szakán tanítottak, így ez a kérdés már jóval azelőtt eldőlt, hogy 1983-ban beadtam volna a jelentkezésemet.
Miért az ELTE-t választotta?
Csányi Vilmos, Magyarország akkoriban egyetlen közismert etológusa miatt.
Egyetemi évei alatt ki volt a legmeghatározóbb személyiség, akivel megismerkedett?
Az előbb említett Csányi Vilmos mellett Marx György Kossuth-díjas fizikus, aki nemcsak lebilincselően érdekes atomfizika előadásokat tartott, de a biológus évfolyamra (ami akkoriban csak 13-15 hallgatót jelentett) mintegy saját osztályaként tekintett. Személyes kapcsolatot alakított ki a diákokkal, meghívott, s megvendégelt bennünket otthonában is.
ELTE Diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?
Csányi professzor attól a pillanattól kezdve hogy tanszékén elkezdtem szakdolgozni, folyamatosan biztatott és támogatott. Mikor azután diplomamunkámat megvédtem, ott nyertem doktori ösztöndíjasként felvételt – így tulajdonképpen eléggé zökkenőmentesen indult a karrierem. Közel 20 évig volt az Etológia Tanszék a „második otthonom” mielőtt átkerültem az MTA Pszichológiai Intézetébe.
Kinek adná tovább szívesen az Alumni Stafétát?
Hamarosan!
Felhasznált kép forrása: mipszi.hu

Comments0
Please log in to see or add a comment
Suggested Articles